Folytatom az előbbi gondolatokat a napi rendszeres mozgásról. Kicsit kikanyarodnék itt a
személyes tapasztalatokra.
Nem akarom kijátszani a "kövér kisgyerek voltam " kártyát, mert előttem már megtette egy
fitneszguru. Nem is kártyaként játszom ki, tény.
Amikor elkezdtem mozogni , 75 kilósan, azt sem tudtam mihez fogjak, fogalmam sem volt
gyakorlatokról, hol volt még az internetkapcsolat minden háztartásban, kőkemény 90es évek
elejét írtunk.
A SZABÁLYOS guggolásról életemben nem hallottam, de nem is gondolkoztam rajta, örültem,
ha meg tudok csinálni tíznél többet.
Izzadtam, lihegtem, fújtattam, kb. 10percenként éreztem azt hogy most halok meg, de konok
voltam, makacs, velem volt az akaraterő, meg a nővérem szobájában a teljes alakos tükör,
és a tükör előtt tornázva folyamatosan motivált a gondolat, hogy egyszer úgyis azt fogom látni a
tükörben amit szeretnék, nem azt, amit most vagyok kénytelen nézni.
Még egy polifoam sem volt a popsim alatt, vastag szőnyegpadlónk volt, sebesre tornáztam a
combom-popsim, de csak a cél lebegett a szemem előtt. Nagyon gyorsan lefogytam 75ről 54re,
ehhez kellett 2 hét meg egy olyan diéta, amiért ma kétszer pofoznám fel magam , vagy ha
hamarabb kezdem prímabalerina lennék :)
És az első 20 kiló ledobása után éreztem azt hogy oké, ez megvan, node mi a következő lépés ?
Kezdtem unni az egyedül edzést, kezdtem unni a szobát, itt volt az igény, hogy keressek
edzőtársat, meg egy jó edzőt.
Az edzőtárs motivál. Sosem felejtem el az első edzőtermi edzésünket, tesómmal mentünk.
Az edző jófej volt, végig tette a megjegyzéseket : A Hugi erősebb. A Hugi többet bír.
A Húgod harminccal több felülést csinált. A nővérem összeszorított szájjal teljesített erején felül
a megjegyzések miatt, én meg azért, mert bizonyítani akartam, hogy tényleg sokat bírok.
A testvérem azóta edző lett, én nem :)
Hol nekem nem volt kedvem edzeni menni, hol neki- mindig elhúztuk a másikat a teremig .
( gyalog mentünk oda-vissza, már az is edzés volt :) Az első hónap után már egyre kevesebbszer
volt hogy nem volt "kedvünk " menni. Mindig lestük, hogy a másik miből mennyit csinált. Ha
másképp nem tudod megoldani, találj online edzőpartnert, és ne csalj !
Szóval miért is jó az edzőtárs ?
1. motivál
2. feszegeti a határaidat, mert valamilyen szinten ellenfél
Milyen a jó edzőtárs ?
1. mindig kapható edzésre
2. kipréseli belőled a maximumot
3. hasonló edzettségi fokon van
4. megbízható.
Bevallom, én mostanában ellazsáltam az edzést , és random edzegettem, heti egy-kétszer,
szóval az edzettségi fokom konvergál a nullához. Annyira nem is szeretnék most edzőterembe
járni, szóval marad az itthoni edzés.
Felnőttkorban ahhoz, hogy valaki új szokást hozzon az életébe, 21 nap kell, és napi 10-20 perc.
Menjünk biztosra, csináljunk meg egy 30 napos kihívást, kezdő szintről indulva, most, mert igaz
nincs fürdőruhaszezon, de az sem mindegy, hogy mutatunk fehérneműben.
Az edzésben Kiss Melinda edző is segítségünkre lesz.
Ki tart velem ?
Ha bármi kérdésed lenne az edzéssel, vagy bármivel kapcsolatosan írj a
teljeseletblog@gmail.com emailcímre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése